Vannak szent helyek, ahova a magamfajta embereknek el kell zarándokolnia életében legalább egyszer. Ilyen település Gmünd is, ahol egy méretes pajtában várja az érdeklődőket Európa első privát Porsche múzeuma, melyet Helmut Pfeifhofer nyitott meg kereken 40 éve, azaz 1982-ben. Az azóta is családi kézben lévő vállalkozás természetesen az anyacéggel is jó kapcsolatot ápol, a kiállított autók folyamatosan rotálódnak a Pfeifhofer magángyűjtemény és a gyár által időszakosan biztosított különlegességeknek köszönhetően.

A helyszínválasztás természetesen nem véletlen, ugyanis a hegyekkel körülvett városka mellől indult útjára a Porsche család vállalkozása is. Itt született meg a középmotoros 356/1 avagy 356 "Nr. 1" Roadster is, valamint az első "szériában gyártott" 356-osok 1948-1949 között, míg nem átköltöztették 1950-ben a céget a stuttgarti Zuffenhausen-be, Németországba.

Önmagában már a tárlat megér egy misét, régóta terveztük, hogy el fogunk ide látogatni, lehetőség szerint Porschéval. Egyéb programok, elfoglaltság vagy technikai bizonytalanság miatt húzódott már pár éve a projekt... A végső löketet idén a porsche_meeting_worthersee nevű Instagram oldal adta: május 13-ára találkozót szerveztek a múzeumhoz. Ez már elég indokot adott ahhoz, hogy még horror benzinárakkal megspékelve is célba vegyük Karintia festői tájait. Bevéstük a napot a naptárba, majd összeállítottuk a tervet: május 12-én reggel megindulunk, hogy még aznap, a tömeget elkerülve meg tudjuk nézni a múzeumot. Szabadon választható kirándulás este (Velden), másnap pedig találkozó, majd indulás haza egy-két szerpentint esetlegesen útba ejtve. Következzen hát egy kis útikalauz, múzeum bemutató és néhány fotó a Wörthi-tó partjáról, a találkozót és a hazautat pedig egy másik bejegyzésben fogom taglalni. 

A cikkben megjelenő helyszínek/cégek nem támogatták semmilyen mértékben a tartalom megjelenését, minden ami elhangzik, az saját vélemény & ajánlás.

Tervezés, út Gmündig:

Figyelem, első buktató: a település teljes neve Gmünd in Kärnten. Ha szimplán Gmünd-öt ütünk be a térkép keresőjébe, egy felsőausztriai városkát fog mutatni a program, ami mondanom se kell, hogy nem esik útba...

A legrövidebb út Budapestről kilométerben(~558 km) a Szombathely-Graz-Klagenfurt-Wörther See irány, mi pedig az anyagiak tekintetében a hatékonyságra voksoltunk, így miután feltankoltam a 924 S-t és megvettem az egy hetes hazai matricát, nem sokkal reggel 7 után neki is vágtam Marci barátommal együtt az ismeretlennek. Lehet, hogy a másik két Google által felkínált opció pár perccel rövidebb, ellenben kilométerben jóval több, így akit csak a  a hírhedt M1 elkerülése terelne a másik irányba, szerintem nem kell tartania ettől az opciótól sem. A pályán vágtattunk Győrig, teljesen vállalható volt mind az aszfalt minősége, mind a korai órák tranzitforgalma, majd az M86-oson egészen Szombathelyig - utóbbi rendes autóút, 110-es sebességhatárral, nem sok hátrányát érezni az autópályával szemben. A megyeszékhelyen tartottuk meg az első boxkiállásunk, kiválasztva egy jóképű benzinkutat. Kulturált WC, hotdog, méregdrága benzin (nem opció máshol sem), jól döntöttünk. 

A következő nagyobb szakasz Ausztriában szintén eseménytelenül telt, kényesen figyelve a sebességhatárokra, 110-120 körüli tempóval közelítettünk az egyre magasabbra tornyosuló csúcsok felé. Graz közelében már elkezdenek sűrűsödni a dombok, de a Wörthi tó környékén lesz az igazi a látvány. Alig vártam már egy mutatós helyen lévő parkolót, ahol még egy utolsót nyújtózhatunk Gmünd előtt - végül a Südrast Dreiländerecke hotel melletti pihenőben álltunk meg.Ha már rákattintottál a linkre, rájöhettél, hogy bizony rossz irányba mentünk, ugyanis nem figyeltünk Villach-nál a leágazásra és csak hasítottuk a sztrádát, amerre a bukólámpák mutatták az irányt. Szerencsére nem gurultunk túl messzire, emellett az ingyen wc és a gyönyörű háttér mind-mind feledtették a bosszúságot. 

Délután háromnegyed kettő környékén meg is érkeztünk a múzeumhoz, ami a főútról lefordulva egy kis utcában lapul, nem messze a folyóparttól. A 356-os Porsche orr által fémjelzett bejáraton belépve a méretes alpesi pajta egyből modern Porsche múzeummá avanzsál, érezni, hogy ez több, mint egy hobbi tárlat. Itt-ott visszaköszön a "gyári Porsche" megjelenés is odabent, ami nem meglepő, szoros kapcsolatban van a múzeum az anyacéggel. A recepció utáni első teremben filmvetítés látható, a vitrinekben pedig különféle makettek és ereklyék pihennek, míg bal oldalt a fal mellett léghűtéses blokkok állnak modellt Kübelwagen-től kezdve a Typ 901-911 ős hathengeres blokkig.

A következő terem vegyíti a maszek múzeumocska, elfeledett versenyistálló és hivatalos Porsche múzeum hangulatot. Az öreg csempéken kihegyezett versenygépek pihentek, 964 RSR, 911 ST, mellettük pedig egy "nagy öreg" 356 Coupe osztott szélvédővel, az első szériában készült példányok közül 1951-ből. Sajnos körbe nem lehetett járni, de a mögötte lévő tükörben megvillant az egyedi, szögletes féklámpa, ami oly ritka látvány, hisz az újabb változatok dupla kör, majd később csepp alakú lámpákat kaptak.

Itt parkolt egy 1948-as, alumínium karosszériás 356-os is, nála érződik leginkább az egyedi, kézi, manufakturális megmunkálás, ez kérem nem színház.

Az autókkal szembeni falon a márka evolúciója követhető nyomon egy 1948-tól 2010-ig tartó idővonal segítségével. Hopp, na mit találtam 1986-nál?

Az emeletre hangulatos, recsegős fa lépcsőkön keresztül vezet az út, felérve pedig a világ alighanem legtisztább és legnagyobb értéket magában foglaló pajtájába csöppenünk. A tűzijáték rögtön egy LMP1-es 919 Hybrid versenyautóval kezdődik, a mindössze 20-25 autót magában foglaló szoba pedig rejt még néhány izgalmas gépet, főleg a korai időkből.

A stílus már a kezdetek kezdetekor sem volt megkérdőjelezhető. A lényeg mindig a részletekben rejlik, ezt az ízléses Porsche System feliratot egy dízel traktoron sikerült elcsípni, de gyakorlatilag bármelyik autó alkotóelemeiben elveszhetünk pillanatok alatt. A másik kedvencem ebben a tekintetben a ritka 356B Carrera 2, mely a 2 literes, 130 lóerős négyhengeressel a legerősebb 356-osok közé tartozott (ugyanennyit tudott egyébként a szintén 2 literes, ám hat hengeres 911-es 1963-ban).

A Porsche család történelme nem csak sportkocsikból áll, az említett traktor mellett ezt hivatott bemutatni a terem egyik katonai járművekkel tömött sarka is.

Kevés modern autó van a tárlatban jelenleg, ám azok közül akad, amit tüzetesen is át lehet vizsgálni. Izgalmas látványt nyújt a félbevágott 997 Carrera. A kiállított autók egyébként mindig váltakoznak, korábban állt már bent hasonló módon megcsonkított 968-as is. Az anyacég is hozzájárul a kiállításhoz, vannak autók, melyek nem a magángyűjtemény, hanem a Porsche tulajdonát képezik.

Sablonos vagyok, tudom, de nekem a klasszikus versenyautók közül mindig a kacsafarok király, azaz az 1973-as Carrera 2.7 RS viszi a prímet. Pedig akadtak komoly kihívók a teremben:

A modern, utcai szuperautókat a 919 mögött parkoló 918 prototípus, valamint a mögötte álló Carrera GT reprezentálta. 

Míg a 918 az új idők első hírnöke volt a V8-assal kombinált hybrid hajtáslánccal, addig a Carrera GT a régi iskolának az egyik, ha nem a legkitűnőbb tanulója. Itt nincs környezetpolitikai korrektség, sem arra való törekvés, csak egy 5.7 literes, szívó V10 a 2000-es évek közepéről, valamint egy visszafogott, mégis fényűző és semmivel sem összetéveszthető körítés. Láttam már élőben több alkalommal is CGT-t, mégis szájtátva, megigézve jártam körbe, egyszerűen bevonzott... Kicsit szégyelltem is magam, hisz a körítés is elképesztő, mégis a csúcstechnológiát képviselő versenyautó és a történelmi jelentőségű felmenők mellett pont ő fog meg a leginkább? Aztán megértettem... Valahogy éreztem, hogy ez nem mindennapi találkozás, amikor pedig belenéztünk a belsejébe, feltűnt a 0001-es szám a váltó mellett. Pontosan, ő az egyes.

Azt hiszem, 11 eurót nehezen tudtunk volna ennél felemelőbben elkölteni. A hely aurája elképesztő, az autók letaglózóak, de két dolgot mindenképp szeretnék kiemelni. Az egyik, hogy folyamatosan változik a kiállítás összetétele, ugyanis a járművek nagy része egy méretes családi gyűjteményhez tartozik, a kollekció darabjait pedig rotálják időnként a teremben. Sajnos a kimaradt autók nem tekinthetőek meg, pedig nem is olyan messze parkolnak egy hangárban, erről a következő bejegyzésben még ejtünk szót... A másik fontos megjegyzés pedig, hogy aki nincs tisztában a Porsche történelmével és nem is szeretne igazán elmélyedni benne, csak kíváncsiságból megnézné a múzeumot, az ne számítson többre egy érdekes, kis méretű autókiállításnál. Fáj ezt leírni, de a kevésbé műértők számára ez csak egy hangulatos, ám bő fél óra alatt végignézhető tárlat sok nagyon hasonló, többnyire öreg autóval.

Gyorsan körülszaglásztunk még a környéken, a melléképületekhez épp egy T1-es platós kisteherautót hozott egy Transporter tréler - micsoda típuscsaládi harmónia! Egy elkerített, gyanúsan garázsnak tűnő épület üvegablakán bezoomolva pedig Carrera RS szerű képződményt véltünk felfedezni, amiről a kép is tanúskodik. Sajnos nem tudtunk közelebb kerülni hozzá, csak reménykedtünk benne, hogy másnap a találkozóra előhozzák őt is.

Miután elkészült néhány kötelező emlékkép a múzeum épületével és a 924 S-sel, gyorsan átgurultunk a szállásunkat adó Hotel Restaurant Platzer-be. A városközponttól és a kiállítástól egyaránt gyalog 5-5 percre lévő szálloda hangulatos, tiszta, közvetlenül a folyó partján helyezkedik el. Egy éjszakára két főre 99 eurót fizettünk, ami a reggelit is magában foglalta. A parkoló szabadtéri, de külön a vendégek számára van fenntartva, a szobánk megnyugtató módon pont az autóra nézett (bár a vízpart se lett volna kevésbé hangulatos...). A személyzet közvetlen és kedves, az épp alacsony kihasználtság miatt pedig ingyenes szoba upgrade-et is kaptunk. Kiemelkedő luxusra senki se számítson, de nagyon korrekt ár-érték arányú szolgáltatásra annál inkább. A következő kép az egyik közfolyosóról nyíló erkélyről készült.

Ezek után, csak mert kilométerhiányban szenvedtünk szerettük volna kimaxolni a környék adta lehetőségeket, átgurultunk Veldenbe a Wörthi tó partjára.

Bár szinte mindig van valami banzáj a településen, mi a minden évben megrendezett GTI treffen előtt mentünk ~2 héttel, ez pedig már elég volt ahhoz, hogy beinduljon az autós élet a környéken és előbulit tartson a nép. Volkswagenből mondjuk nem sokat láttunk, de nem is azért mentünk, legyünk őszinték, ellenben hemzsegett a városka a durvábbnál durvább szuperautóktól.

A teljesség igénye nélkül mutatok néhányat a felhozatalból, a porba ültetett tuning gépektől kezdve a legújabb GT3 Touringig szinte minden megfordult az ott töltött másfél óra alatt. A GT-ket tényleg, mintha ingyen osztogatták volna a környéken...

Egy nagyobb lukrafutást is behúztunk az egyik szálloda garázsában. Már majdnem térdre borultunk a ritkaság számba menő 930 Turbo Targa (!) láttán, ám ez sajnos egy átalakítás, valójában "csak" egy kiszélesített, vagány, szívómotoros G-szériás tizenegyes látható a képen.

Volt belőle ugyanakkor őszintébb, jó ízléssel ültetett kivitel is, ami nem akart többnek látszani, ellenben a csillogó-villogó modern sportgépek között sem maradt észrevétlen. Igen, gyári állapotú autót nehéz volt találni a környéken, nem igazán lehetett elsütni a látottakra, hogy tizenkettő egy tucat.

Nehezen indultunk útnak a parkoló fele, hogy ismét Gmünd felé vegyük az irányt, mert bár a nap szép lassan elkezdett ereszkedni, nem hagyott nyugodni minket a tudat: az Instagram-on egy környéken tartózkodó, holland Carrera GT-ről szóltak a mondák, mi pedig nyilván nagy halra mentünk, elsősorban emiatt jöttünk át fáradtan, de annál lelkesebben a tóparti településre. Marci általában a végsőkig kitart, ez pedig részben jó hatással van rám is, mert alapvetően jóval hamarabb feladom a harcot.  Parkolva sehol sem találtuk meg a szunnyadó V10-es szörnyet, de nem maradtunk hoppon, az utolsó pillanatban begurult a Falkensteiner Schlosshotel elé. Ledobtuk a szíjat, miután padlógázzal távozott a másfél perces rivaldafényt követően - nagyjából ennyit tölthetett a szálloda előtt. Jó időben, a jó helyen... Mázlink volt, behúztuk, így már nyugodt szívvel tértünk vissza a szállásra.

Tekintettel arra, hogy az autós programok miatt nem volt lehetőségünk helyben körbe nézni, este még nyakunkba vettük a szunnyadó Gmünd történelmi központját. Igazából nagyon pici településről van szó, mely egy fél óra - óra alatt bőven körbesétálható. 

A központba egy hídon keresztül, boltív alatt belépve juthatunk el, ahol egy kisebb főtér fogad. Nem tudom, hétvégén vagy nyáron mekkora erre fele a nyüzsgés, de péntek este tízkor szinte senkivel nem találkoztunk már az utcákon, nem egy  klasszikus kiülős, sörözős, bulis, nyaralós helyről van szó - kirándulni és relaxálni annál inkább alkalmas. Kellemes volt kiszabadulni a városi nyüzsgésből és koszból, a tiszta levegő és a hely atmoszférája már önmagában annyira kikapcsolt, hogyha extra program nélkül vezetett volna ide az utunk, akkor is jólesett volna kicsit ejtőzni a dombok-hegyek között. Kései sétánk alkalmával nem volt lehetőségünk mindenre pontosan fényt deríteni. Bár nem láttunk belőle sokat, a Prof Ferdinand Porsche Parkot ki kell emelnem, már csak a hangulat miatt is. A Porsche szellem körüljárja az egész helységet. Érdekes pont még maga a vár, amit körbe lehet sétálni teljesen. A központból baktattunk fel, majd a másik oldalon távoztunk - innen kilátás nyílik a település egy szeletére, mely a múzeum környékét, egy templomot és a temetőt foglalja magában. A toronyóra sejtelmes fényei és a temetőben pislákoló mécsesek különleges hangulatot adtak a képnek. Emberek nélkül tényleg szinte szellemváros, csak mi, a két magyar turista zavartuk meg a nyugalmat.

A főút melletti hídon visszagyalogolva lőttem még egy képet a szállásunk folyó felé néző oldaláról, a központba vezető híddal és a kivilágított kerthelységgel ez még hangulatosabb kilátást nyújtott. Kimerülve, mégis felvillanyozva tértünk nyugovóra, hisz tudtuk, sok izgalom vár még ránk!

A másnapi találkozó, valamint a környékbeli autókázás (avagy "szerpentinezés") még sok különleges gépet és helyszínt tartogatott, ezekről a következő bejegyzésben fogok mesélni - érdemes lesz pár héten belül visszakattintani az oldalra!