Porsche Parking Only

Az orrmotoros, ami legendává érett: Porsche 928 S

2020. november 25. - The Porsche man

1977-ben nagyot gurítottak a Porschénál, mikor a Genfi Autószalonon bemutatták a második rendhagyó, vízhűtéses, transaxle felépítésű modellt. A 928 már csak azért sem volt mindennapi újdonság, mert ha úgy vesszük, hosszú idő után ez volt az első utcai típus, amely teljes mértékben házon belüli tervezés eredménye, hisz orrmotoros felmenők és fejlesztési kooperáció híján nem hordoz magában Volkswagen géneket. A V8-as Porsche valami újnak a kezdetét, majd egyben a végét is jelentette 1995-ben, történelmi jelentősége és különlegessége felől azonban nem férhet kétség.

kep3.jpg

A 928 többek között Ernst Fuhrmann-nak köszönheti létrejöttét, aki '71-ben technikai vezetőként (majd '72-től ügyvezetőként) meggyőzte Ferdinand Porschét egy új, az addigiaktól teljesen eltérő autó fejlesztésének szükségességéről. A szigorodó amerikai emissziós normák és az 1973-as olajválság is betett a cégnek, a 911 sorsa egyre bizonytalanabbá vált. Kellett egy új, modern csúcsmodell, egy multifunkciós granturismo, mely a luxus és sportautók legjobb tulajdonságait ötvözve versenyre kelhet a legnagyobb német konkurensekkel (Mercedes, BMW), miközben a V8-as izomautók hazájában, vagyis az amerikai piacon sem vall szégyent. Ez lett a 928, mely ugyan csak 1 évvel az „újhullámos” 924 bemutatását követően jelent meg, azonban nem kisebb dologra volt hivatott, mint leváltani a 911-est, egyben pedig jelentősen növelni az eladásokat.

1_2.jpg

Nos, bár a termék parádésan sikerült, egyik célkitűzés sem jött össze. A napjainkban 8. generációját taposó 911 tisztességgel fogy és köszöni, remekül van, ezzel szemben 1977 és 1995 között alig több, mint 61 ezer példány talált gazdára a korát kissé megelőző, 8 hengeres típusból.  Az a helyzet, hogy az előremutató koncepciót az 1978-s Év Autója díj ellenére a hardcore és purista Porsche fanatikusok nem fogadták jól, hisz a modell minden tekintetben szembement a stuttgarti márka korábbi elveivel és termékeivel. Igaz, ugyanezt megtette a 924 is, de az legalább olcsó volt, míg a 928 kifejezetten magasra lett pozícionálva, így jelentősen többe került, mint egy átlagos 911-es. 

Oldalról cápa, szemből lepényhal, felkapcsolt lámpával csigaszemű béka, hát miféle szerzet ez? Első látásra nehéz hova tenni, szinte minden szögből más arcát mutatja. Hol agresszív, hol különc, hol szögletes, hol gömbölyded... Egy szóval: egyedi. Semmivel sem összetéveszthető, még a saját testvéreivel sem, pedig a Porschénál gyakran akadnak házon belül ilyen jellegű "problémák". Képzelem, micsoda ufóként hathatott ez 1977-ben, nem csoda, hogy nem állt rá készen a világ.

kep2.jpg

Wolfgang Möbius különleges formatervének hála a 928 cseppet sem avítt, csak finoman, szinte észrevétlenül veteránná érett. Most már elhiszem róla, hogy oldtimer, mégis időtlen klasszikus: sugárzik belőle a '80-as évek, de mégsem buta szögletes tepsi, mint sok más típus a korszakból. Nekem is fel kellett nőni hozzá, gyerekként nem tudtam hova tenni a fejemben lévő autós térképen. Aztán 6 évvel ezelőtt randevúztam egy 1986-os S4-essel, közben elkezdett benőni a fejem lágya. Helyreraktam, megtetszett, elfogadtam. Most pedig, hogy megörökíthettem a természet őszi színjátékának utolsó felvonásában ezt a bőven ráncfelvarrás előtti példányt, végérvényesen elkönyveltem: csodálatos! Mármint, maradjunk kulturáltan szubjektívek: nagyon tetszik, de nem csak a külcsín miatt.

Számos helyen tetten érhető a karosszérián, hogy ez már nem egy belépő szintű 928-as. A 924-eshez hasonlóan itt is letisztult és ék alakú az orr, a hűtőrács eldugva, a rendszám alatti területen foglal helyet. Az S modelleken azonban találunk még két extra légbeömlő nyílást, melyeket alulról fekete splitter határol. Hátulról legkönnyebben a finom kis gumi spoiler alapján ismerhetjük fel, mely körbeöleli a kerekded idomokat. Természetesen óriási betűkkel virít a farán a PORSCHE felirat, a bizonytalanokat pedig a visszafogott 928 S jelzés tájékoztatja arról, hogy komoly dolgok rejtőznek a lemezek alatt. Fotókon visszanézve a fara szinte jobban tetszik, mint az orra, a kissé találomra elhelyezett ködlámpát meg fogjuk fel szexepilként. A 16"-os telefon felniket sem szabad kihagyni a képletből, itt azonban meg kell jegyeznem, hogy míg az első kerekek a gyári specifikációt reprezentálják, a hátsók eredetileg egy 944 Turbo-ról származnak. A különbség minimális, de a tulajdonosnak így tetszik, én pedig nem tudom emiatt elítélni, mert olyan kiállása van a gépnek, hogy még a parkolóházban is félrehúzódnék előle, majd bocsánatot kérnék, hogy feltartottam. 

A '80-as évek kvintesszenciája igazán a beltérben csap arcon. 1977-ben ez valószínűleg űrhajónak tűnt, különösen egy kissé konzervatív 911-esből átülve. Én mai szemmel másképp látom, számomra egyértelműen a túlzottan egyszerű és letisztult belső a típus gyenge pontja. A műszerfal "kellően" modern, ahogy azt egy divatdiktáló luxusautótól elvárhatták annak idején, ráadásul világújdonságként együtt mozog a kormánnyal. De itt sem a míves kivitelezés, inkább a 4 körműszer szimpla megléte, porschés tipográfiája és a 260-ig skálázott kilométeróra az, ami fokozza a hangulatot. A masszív, sportautós élmény hibátlan, azonban az ablakokat mozgató buta "villanykapcsolók" (a 924-esemben is ilyenek vannak), a nagy sík felületek, a méretes, de egyszerű gombok és a japán autókra jellemző szent kvarc óra együttesen oszlatják némileg a fejem felett a lila ködöt - mindaddig, amíg be nem indítjuk a motort, mert utána persze már csak egy dolog érdekel: könyörgöm, menjünk!

Az ülések viszont piszkosul jól mutatnak, ráadásul remekül tartanak, emellett motorosan állíthatók a külső tükrökkel egyetemben. Ez bizony prémium termék, a klíma sem maradhatott ki a konfigurációból. Meglepő módon hátul is van hely, több a lábtér és szélesebbek a kagylóülések, mint a 924-esben. Megkockáztatom, hogy itt emberi léptékű élőlények is elférnek hosszútávon, kényelemben, pedig mi is utaztunk már 3-an a kistesóban, és azt is túl lehet élni, ha valaki elég lelkes. Marci barátom az volt, Bori kevésbé preferálja a hátsó traktust. Szerintem a 928-ast ebből a szempontból még ő is elfogadná. A praktikumot növeli a 200 literes csomagtartó, ami a síkba dönthető hátsó ülésekkel tovább növelhető, a pénztárcát és egyéb apróságokat pedig simán elnyelik a könyöklőbe integrált, rejtett ajtózsebek.

Az autó egyébként Svájcból került hazánkba, miután a külföldi tulajdonos egy családlátogatás alkalmával itt hagyta az 1983-ban, újonnan vásárolt gépet, miután lejártak az okmányai. Jelenlegi gazdája papírok nélkül tett szert a kocsira, azonban csodával határos módon sikerült felvenni a kapcsolatot az eredeti tulajjal, aki nem sokkal később egyébként is Magyarországra tervezett látogatni. Előkerültek tehát a papírok, megköttetett az adásvételi, amihez ajándékba járt egy Porsche szemüveg is, melyet még annak idején vásároltak az autó mellé. Zseniális sztori, nem?

Egy ilyen, svájci urakhoz méltó granturismo 1977-ben 240 lóerőt produkált az orrában finoman lüktető 4,5 literes, 16 szelepes V8-as segítségével, ám az 1980-ban bemutatkozott S modell már 4,7-es motort kapott, amiből 300 lóerőt hoztak ki a mérnökök. Sajnos a grandtUrizálás gyakran együtt jár az automataváltóval, nem csoda, hogy a 928-asok zöme azzal lett megrendelve. De mindenki nyugodjon meg, állítom, hogy ez még a Mercedes eredetű, 3 sebességes automatával sem lesz lomha, sem langyi, hisz a '80-as évek luxusa befért kb. 1450 kilóba a számos alumínium karosszériaelemnek köszönhetően.

kep42.jpg

A Lovasberényt Velencével összekötő útszakasz minősége hagyott némi kívánnivalót maga után, ellenben a 928 S magabiztos technikai produkciójával, amit számomra nyújtott. Szinte minden az első másodperctől kezdve egyértelműen finom és kimért, de annyira, hogy pillanatok alatt átérzed a lényegét. Kifelé nagyon kulturáltan, szinte túlzottan csöndesen szól a V8. Tudja a mélyről jövő, amerikai autókra jellemző bugyborgást, a felsőbb tartományokban pedig ízesen pörög, de mindezt csak szolidan, néhány decibel hiányzik az igazi katarzishoz. Ennek ellenére visszafogott, mégis intenzív duruzsolás hallatszik odabent már alacsony fordulaton is, így egy pillanatra sem lehet megfeledkezni a tényről, hogy egy 4,7 literes blokkot tolunk magunk előtt. 

kep25.jpg

Nagyot kell rúgni a pedálba, hogy visszaváltson és igazán meglóduljon, de megteszi, ha egyértelmű utasítást kap. Minden más esetben ésszerű keretek között, de határozottan tol, a fordulatszámmérő teljes skáláján. Ebből a szempontból valóban inkább utazó, mintsem sportautó, egészen addig, amíg az első kanyart be nem veszed. A futómű  még a göröngyösebb szakaszokon se ráz nagyon, érezhetően igényesebb és jobban kidolgozott, mint a 924 S-em alatt lapuló technika, amiről szintén csak jókat tudok mondani. Kanyarokban nem dülöngél, a buckákon nem hullámzik bután, ehelyett stabilan fekszi az utat, lerobbanthatatlannak érződik az aszfaltról. Rendkívül finom balansza van (hála a transaxle elrendezésnek), a kormány pedig pontos és kommunikatív.

kep31.jpg

Bármennyit ellennék így, ez egy precíz, mégis kényelmes és kevés kompromisszumot igénylő gép, már ha szereted a veteránokat és a nyomatékból is mindent megoldó V8-as gépeket. És teljesen mindegy, hogy az erdőben suhansz lehúzott ablakkal, kanyarokat vadászol, vagy épp magad alá gyűröd az aszfaltot. Minden rajtad múlik, nem formálja át a személyiséged, csak alád dolgozik, ha megfelelően kezeled.

A 928-assal úgy tűnsz ki a tömegből, hogy közben végig gentleman maradsz. Ínyenceknek kötelező, ahogy a vérbeli fanatikusoknak is, ugyanis minden génje 100%-osan Porsche, miközben egy teljesen más univerzumot reprezentál, mint többi far- és középmotoros típus. Előtte még csak hasonló sem volt a gyártó palettáján, és valószínűleg már nem is lesz, éppen ezért gondolom, hogy bár a ritkasága és vegyes fogadtatása miatt sokan elfelejtették, vagy csak szimplán nem is ismerik, a 928 egy autóipari legenda, az S modell pedig rendkívül hangulatos ikon, ami remekül ötvözi az élvezetes teljesítményszintet az eredeti karosszériával.

Ugye senki sem gondolta, hogy rossz lesz az 1978-as Év Autója, mely a történelemben egyedülállóan nyerte el sportkocsiként a címet?

Nagyon köszönöm a lehetőséget a tulajdonosnak, hála neki egy igazán kivételes klasszikussal ünnepelheti a blog az 1 éves születésnapját. Nektek pedig köszönöm a sok kattintást és a pozitív visszajelzéseket, maradjatok továbbra is a Porsche Parking Only-val!

Q & A

Miért pont 928 S – miért döntöttél a típus mellett?
- Igazából amikor elmentem megnézni, fogalmam sem volt, hogy S vagy nem, így nem volt kialakult koncepció a tekintetben, hogy milyen legyen. Mikor megláttam, akkor kezdtem nagyon örülni.

Mit szeretsz benne a legjobban?
- Nem érzem benne a kort, amit megélt, műszakilag mai napig lenyűgöző.

Mit szeretsz benne a legkevésbé?
- Olyan nincsen.

Mi a kedvenc élményed vele?
- A Porsche gyár látogatás, a klubbal beállni Stuttgartban a gyár elé…

Kinek és miért ajánlanád?
- Mindenkinek, aki képes helyén kezelni egy oldtimert, aki szereti a különleges műszaki megoldásokat, a semmivel nem összehasonlítható vezetési élményét annak a technikai bravúrnak, ami ebben az autóban öltött testet.

A bejegyzés trackback címe:

https://porscheonly.blog.hu/api/trackback/id/tr4916297018

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

UBI1889 2020.11.26. 20:44:45

Hú de köszi!
Nagyon jól megírt cikk!
Lehet lesz egy bakancslistám, eddig úgy sem volt...
;)

The Porsche man · www.porscheonly.blog.hu 2020.11.28. 22:56:45

@UBI1889: Ezt igazán érdemes felírni rá ;) és köszönöm!
süti beállítások módosítása