Mondanom se kell, 2020 egy elég különleges év volt, és nem, nem csak a koronavírus miatt. A Covid befolyása természetesen nem vitatható, de pont ettől értékelődnek fel igazán azok az élmények, amiket tavaly sikerült átélnünk. Márpedig a kijárási tilalmak és lezárások ellenére, illetve a két hullám között is akadt bőven izgalom. Tudom, nem csak itthon, hanem világszinten elcseszett egy időszak volt az utóbbi, bevallom jóval kevesebb tartalom jelent meg ennek köszönhetően a blog különböző felületein – én sem úgy terveztem, hogy a szabadidőm háromnegyedét a négy fal között töltöm majd. Ennek ellenére kihoztuk a múlt évből, amit csak lehet, ez pedig valamilyen szinten elégedettséggel tölt el. De mi is történt 2020 január 1. és december 31. között? A következőkben a számomra legfontosabb porschés/blogos/autós élményeimet emelem ki egy-két személyes gondolattal egyetemben:
A január parádésan indult, ekkor még mit sem sejtettünk az előttünk álló megpróbáltatásokról. A pandémia ekkor még csak egy főleg Kínában terjedő rossz viccnek tűnt, mi pedig felhőtlen szabadságban éltük a mindennapjainkat. Ez időtájt, pontosabban január 10-én sikerült betekintést nyernem a Mashmotor restaurátor műhelybe, ahol a 911-esek egyik szent grálját, egy eredeti Carrera 2.7 RS-t fotózhattam körbe közel kész állapotban. Csillogó Fuchs felnijeivel, ikonikus kacsafarkával és különleges Sea Blue árnyalatával levett a lábamról az első pillanatban. Ha valaki lemaradt volna A Legendáról, ide kattintva pótolhatja a fényképes beszámolót.
Nem sokkal az RS után Juhász Marci és Szabó Marci barátaimmal már Ferihegyre igyekeztünk, hogy elrepüljünk egészen Brüsszelig. Hajnalban mentünk, éjszaka jöttünk, a kettő közötti időben pedig kimaxoltuk az EU fővárosát, már ami az autós vonatkozást illeti.
Elsőként az Autoworld múzeumba látogattunk el, ahol a „So British!” időszakos kiállításnak köszönhetően végre találkozhattam gyerekkori hősömmel, életem legnagyobb négykerekű favoritjával. Elnézést, tudom, hogy nem Porsche, amit kicsit ciki bevallani a blog keretei között, de hát ennek a coming out-nak is meg kellett egyszer történnie. Szóval az egész úgy történt, hogy még első osztályos koromban beakadt a McLaren F1, ami akkor még a világ leggyorsabb szériagyártású autójának számított. 386 km/h-s végsebesség, 3.2 másodperces 0-100, ezek a számok a 2000-es évek elején igazán megdöbbentőnek számítottak. Még ma is lenyűgöz, ráadásul ezt egy pici, könnyű és mozgékony négykerekű produkálja, ami mindeközben sportos, mégis elegáns, és cseppet sem néz ki űrlénynek, szemben sok mai hyperautóval. Modern, mégsem turbós, nem hybrid és nincs emissziók által fojtogatva, emellett manuális váltós. Nekem ez jelenti a klasszikus autózás csúcsát. Nagy pillanat volt ez a számomra, még az is lehet, hogy egy-két könnycseppet is elmorzsoltam mellette, mikor senki sem látott.
Ha már Autoworld, állandó kiállítás is döbbenetes, tele német gyöngyszemmel és mindenféle egyéb ritkasággal. Akit érdekel az egész tárlatról készült beszámoló, az kattintson ide.
Belgium ennyivel nem ért véget, ugyanis látogatásunk időszaka egybeesett a Brüsszeli Autószalonnal. Még jó, hogy az autóbérlés mellett döntöttünk, így simán átgurultunk a szerencsés módon felár nélkül kapott, vadonatúj 3-as BMW-nkkel a rendezvényre. Sosem voltam korábban ilyen kaliberű autoshow-n, igaz a genfi régóta piszkálja már a csőröm, ideje lenne már azt is megnézni… Már ha egyáltalán lesz még, az efféle rendezvények manapság leáldozó ágban vannak. A Covid 19-nek köszönhetően 2020-ban ez volt talán az utolsó nagyszabású autós esemény Európában, mielőtt még eltöröltek mindent. Mondom én, hogy mázlisták voltunk. A Porsche standról külön beszámoló készült a blogra, amely ide kattintva érhető el. A Dream Cars részlegen is akadtak különlegességek, amiről szintén készült fényképes bemutató, de a blog keretein kívül.
Nem utolsó sorban meg kell említenem a Deman szuperautó kereskedést, amibe véletlen futottunk bele a városban. Szerencse, hogy a rikító, narancs Vipert kiszúrtuk a kirakatban (nem volt nehéz), ugyanis odabent várt ránk többek között két GT2 RS, egy 911 Sport Classic és egy 997 Speedster is.
A tavasz főként a kijárási korlátozás jegyében telt, de május végén már érezhető volt egy kis felszabadulás, el is jött az első Front Engined Porsche Club találkozó időpontja. A csapattal sajnos nem tudtunk végig csapatni, de a találkozás és a fél órás közös gurulás is megmelengette Porsche találkozó hiányban szenvedő lelkünket. Legalábbis az enyémet biztosan, de azért Bori is örült a rég látott barátoknak és autóknak.Nincs is jobb, mint csoportosan, szakszerűen meghajtani egy csapat 30-40 év körüli sportautót, mert ezeket azért tervezték, hogy vezessék őket, nem pedig, hogy a garázsban pózoljanak porosodjanak.
Júliusban szinte felértünk a csúcsra. Azzal nem mondok sokat, ha leírom, hogy a blog történelmének legkomolyabb anyagát sikerült összehozni, de ha egy kalap alá veszem a korábbi blogomon megjelent írásaimat és a Tesztelok.hu-n publikált autótesztjeimet, akkor ezekkel együtt már jelent valamit, ha azt írom, hogy életem egyik legmeghatározóbb fotózását sikerült megszerveznünk. A Törtémelmi Targa Találkozó ráadásul megtörte az átkot, így még a 26. szülinapom előtt sikerült kipróbálnom a stuttgarti márka ikonikus típusát. Azaz egyből kettőt, a listára felkerült az 1968-as, SWB 911 Targa és a G-szériás, ’87-es Carrera 3.2 Targa is. Juhász Marci barátommal sose feledjük ezt a napot, Zolinak pedig örökké hálásak leszünk a lehetőségért.
Idő közben úgy alakult, hogy Borival el kellett költöznünk éppen csak megszokott, szeretett garzonunkból, a 924 pedig 3 különböző helyen is lakott az elmúlt hónapokban ideiglenesen. Tekintve, hogy a végleges lakhelyünkre való beköltözésig elkerült a közelünkből, úgy gondoltuk a nyár végén, hogy kapcsolatunkat újabb szintre emelve megvesszük első közös autónkat. Kellett valami, ami a koronavírus második hulláma alatt is jó szolgálatot tesz majd, nem akartunk folyamatosan a szülőktől kocsit kuncsorogni, pláne nem veszélyeztetni őket a gyakori látogatásokkal. Kedves párom 1.2 milliós játékteret adott nekem, így meglepően újszerű helyzetbe kerültem.
Sosem néztem még „ilyen olcsón” hétköznapi kocsit. Mindig is a pöppet kretén, kicsit izgalmas vagy kiemelten kiszámítható és megbízható típusok vonzottak az átlagautók terén, emellett fontos szempont az is, hogy biztonságos legyen. Egy légzsák nélküli, öreg és törődést igénylő jármű már van a birtokomban, nincs szükség másikra. Ami a veteránnál romantika, az a napi járósnál nyűg, és nem vagyok az a „Do it yourself” típus sem. A lényeg, hogy a kicsit is modern, de izgalmas és nem túl leharcolt típusok ennél jóval drágábbak, úgyhogy új területre merészkedtem és bevetettem magam az Aygók, Fabiák, Astrák és mindenféle egyéb elérhető árú tucatautók világába. Sok típust fontolóra vettem, átpörgettem az egész Hahu-t, de két modellt céloztam meg határozottan: Mk2 Focus és Mk5 facelift Fiesta. Ha már a Fordnál dolgozom, részesítsük előnyben a „hazait”, egyébként sose jutott volna eszembe pont ennél a márkánál letenni a voksom. Most viszont kell egy unalmas, megbízható közlekedőedény, szóval itt az alkalom – gondoltam én.
Egy elszalasztott lehetőség és három nagy csalódást keltő lyukra futást követően kezdtem feladni az aktuális használt Ford kínálatba vetett hitemet, de még utolsónak elmentünk megnézni Győrbe egy különleges, Verdigris színű, azaz zöld Fiestát. 71 ezer kilométer, két korábbi tulajdonos, működő klíma, új állapotú belső és gyönyörű karosszéria - nem tudtam belekötni, lecsaptunk rá.
Ő itt Pajti, az 1.3-as, 69 lóerős Fiesta. Egy szép, jó állapotú, de alapvetően lelketlen vackot akartam, amit tavasszal nem fáj majd eladni, ha esetleg nem lesz rá szükség. Csak az van, hogy az első pillanattól kezdve imádom, gyorsan hozzánk nőtt. Szóval vagy marad még egy darabig, vagy könnyes lesz a búcsú. De a lényeg, hogy sikerült nagyjából 2 hét alatt egy jó kocsit találnunk, nem kell szaladgálni a Porschéért és egyébként is levettük a felesleges munkát a válláról.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Októberben Laci barátommal Pest- és Nógrád megye határán kergettük meg a vasakat, nagyon jó kis utak akadnak arrafelé. Tökéletes őszi időnk volt, kikaptuk a Firebird végtelenül menő t-top-ját, a 924-ből is kivettük a tetőpanelt, s átadtuk magunkat a természetnek, amit csak a V6-os morajlása és a sor4 üvöltése zavart meg. Boldog voltam, mert az autó hibátlanul teljesített – nem sokkal ezelőtt volt ugyanis egy kis affér, amit majd a következő, 924 centrikus bejegyzésben fogok elmesélni.
Ha pedig ősz, akkor Porsche fotózás! Még elkaptuk az utolsó faleveleket az ezüst 928 S-sel, ami idén a harmadik általam kipróbált típus volt. Nagyon hálás vagyok ezért a lehetőségért is, hisz egyfelől nem mindennapi élmény volt, másfelől minden ilyen lehetőséggel bővül a tapasztalat és tudástár. Sokkal könnyebb egy-egy modellt vagy típuscsaládot elhelyezni fejben egy vezetés után, nem mellesleg egyre hitelesebben is tud a témában nyilatkozni az ember, ami számomra kiemelten fontos. Egy 928 S4-gyel már gurultam pár métert sok-sok évvel ezelőtt, de az élmény minősége és mennyisége sem volt összehasonlítható a mostani próbakörrel. Az orrmotoros istenek kedveztek nekünk, reggel még vágni lehetett a ködöt az indulásunk pillanatával, azonban Lovasberény előtt eltűnt a szürkeség és gyönyörű, tiszta időben tudtunk fotózni az orrmotoros kuriózummal. A róla készült cikkel ünnepelte egyben az egy éves évfordulóját is az oldal.
Porsche fronton tehát kiemelkedően izgalmasra sikerült ez az év, hisz bár kevesebb élményben volt részem, de azok annál intenzívebbek és maradandóbbak voltak. Emellett a magánélet terén is sikerült gyarapodni, egyfelől a Fiestával, másfelől az év legjelentősebb mozzanataként megkértem a párom kezét, aki igent mondott, úgyhogy már csak idő kérdése, hogy Mrs. Porsche woman-né avanzsáljon Bori.
A fenti felsorolást visszanézve úgy gondolom, szerencsés vagyok, mert bár minket is megvisel a helyzet, 2020-ból a lehető legtöbbet kihoztuk. Bízom benne, hogy a Covid a jó idő közeledtével és a vakcina terjedésével visszaszorul, és 2021 általánosságban sokkal, de sokkal jobb év lesz majd mindannyiunk számára.
Boldog, Porschékban gazdag új évet kívánok mindenkinek!
Bacsa Zoli
(aka Zo / The Porsche man)
