Előző bejegyzésemben már kiértékeltem a 2020-as évet számos szempontból, de a 924 aspektusából hiányos volt a beszámoló - nem véletlenül. Ennek a témának egy külön posztot szántam, mert a tervek ellenére voltak izgalmas, váratlan történések ezen a fronton is.
A kezdetek
A január és a február alapvetően eseménytelenül szokott telni, 1-2 hetente teszünk egy egészségügyi sétát a Porschéval, ha kedvez ehhez az időjárás. Enyhék mostanság a telek, így ez általában össze is jön, bár erre is tudok ellenpéldát: 2019-ben napi használatra fogtam (volna) be az autót, mert épp új munkahelyem révén Szentendrére kellett (volna) ingáznom 1,5 hónapon keresztül, míg át nem költözött a részlegünk a Váci útra. Akkor a csavart egy elöregedett akksi kábel okozta, amelynek hála nem kapott elég áramot az önindító, így majdnem egész márciusban mozgásképtelenül állt a garázsban a Piros, míg felderítettük a probléma pontos okát, és meg is oldottuk azt. Ehhez képest 2020-ban nem történt semmi említésre méltó, epekedve vártam a tavaszt, hogy rendeltetésszerűen autózhassunk nagyokat és élvezeteseket. A világ sajnos nem így gondolta.
Tavaly márciusban megérkezett az első vírushullám kis hazánkba is, a Fordnál home office-ba küldtek minket határozatlan ideig, a kijárási korlátozásoknak hála pedig a családjáráson és rövid kirándulásokon kívül tényleg nem volt hova menni. Ekkor értékelődött föl igazán a 924 S, mely becsülettel szolgált minket akkor is, ha épp a fóti Auchanba mentünk vele vásárolni, nem pedig örömautózni. Volt ilyen bőven. A heti egyszeri nagybevásárlások, rendszeres szülőlátogatások legalább jól átmozgatták tavasszal a technikát, talán még jót is tett neki. Egy-egy kiruccanás vagy telkezés alkalmával pedig a gyeplőt is el tudtam ereszteni a sokadrangú vidéki utakon, ilyenkor mindig kicsit szebb hely a világ.
A 924 a szabadságunk jelképének megtestesítőjévé vált tavasszal. Egy veterán tökéletes menekülőút a vírus által okozott frusztráció és bezártság elől, egy sportos klasszikus 6000-ig pörgetése pedig pillanatnyi gyógyír minden bajra. Egyébként is leköt, elvarázsol, kiragad a hétköznapokból, a pandémia alatt különösen. Nem is bánom, hogy nem volt másik szaladgálós autó a háznál.
A klíma végleg lehűtötte a kedélyeket - de nem úgy, mint gondolnád.
Ahogy az az előző cikkben kiderült, augusztusban vásároltunk egy Fiestát, így lekerült a bevásárlások és egyéb alkalmi "munkák" terhe a 924 válláról. Ettől függetlenül igyekeztem rendszeresen megjáratni, emellett a kirándulások, klubozás, örömködés sem maradt el vele a meleg hónapokban, mikor a vírus "vakációzott". Úgy volt, hogy idén nyáron Horvátországba megyünk nyaralni (amit a Covid miatt először augusztus végére, majd jövőre halasztottunk), ezért rendbe rakattam a klímát másodszorra is. Mondanom sem kell, gigantikus szívás volt, nekem anyagilag, kedves barátomnak és szerelőmnek, Ákosnak pedig a kivitelezés miatt, mert ez a feladat végül rá hárult.
Eredetileg 2019 nyár végére összeállt a rendszer, de az izgalmak már akkor elkezdődtek. Nem minden csövet tudtunk legyártatni, így valamit Amerikából kellett rendelni, ahogy a használt klímahűtőt is, az új ugyanis horror árú, Európában pedig kevés 924/944 került klímával forgalomba, így itt nem túl gyakori az effajta bontott alkatrész. Lényeg, hogy túljutottunk a vámolás, továbbá az összeszerelés és beüzemelés hosszas folyamatán, majd kb. 2 hét működés után elkezdtek furcsa hangok jönni a klímakompresszor felől. Ekkor felhagytam a légkondi használatával, ismételten átengedve magam a 2.5 literes motorból áradó szeretetnek és végtelen mennyiségű hőnek, majd pár héttel később egy újabb teszt során sajnálattal tapasztaltam, hogy már nem is hűt a rendszer - szóval ennek kampec. Szuper, végül is erre vágyik 200 ezer forint elköltése után az ember.
Mint kiderült, a kompresszor szépen megdarálta magát. Hogy olaj hiánya (sanszos), esetleg egyéb emberi figyelmetlenség miatt, vagy talán mert erre szottyant kedve a 30 éves, elvileg felújított alkatrésznek, sose tudjuk meg. Lényeg, hogy legalább utolsó leheletével telenyomta égett olajos dzsuvával az egész rendszert, hogy Ákosnak legyen mit takarítania az újbóli összerakás előtt, emellett pedig teljesen kinyírta magát, gyakorlatilag javíthatatlanul. Azt bizonyára mindenki kitalálta, hogy a klímakompresszor nem olcsó játék, egy új, belevaló gyári – azaz Denso – közel 200 ezer forintot kóstál. Aztán vannak gyanús megjelenésű bontott darabok is 50-100 ezer között, de kit érdekel, hogy hogy néz ki, ha jó? Meg is vásároltam egy „jó” példányt - in good condition, állt az angol hirdetésben. Egy 50-esből megvolt a buli, örültem is, mondván, ha nem működik, valószínűleg annyira csak nem sz@r, hogy ésszerű keretek között ne lehessen felújítani.
Hatásszünet, dobpergés, váratlan fordulat: nem csak sz@r volt, de fel se lehetett újítani a klímás állítása szerint. Nem tudom mi a felemelőbb, mikor beadod a szakszervizbe átnézésre-javításra, erre közlik, hogy csak garancia nélkül vállalnak ilyet, vagy mikor felhívnak 1 héttel később, hogy most vették ki a dobozból az alkatrészt és át sem forog, ergo hulladék. Valahogy érezte ezt angol barátunk is, ugyanis nem kellett sokat könyörögni, hogy visszautalja a pénzt, így összességében csak pár hetet buktam ezzel a kis "kitérővel". Jöhetett a kínkeserves keresgélés ismét, de végre rám mosolygott a szerencse. Egy lengyelországi székhelyű vállalkozás ebayen hirdetett gyári, de teljesen felújított kompresszort, amire 1 év garanciát is vállalt, mindezt valamivel 100.000 forint alatt. Megrendeltem, megjött, csodálatosan nézett ki, tökéletesen működik azóta is. Győzelem! Igaz, ekkor már bőven szeptembert írtunk, de ilyen ez a veterán szakma. Jó tanács: ha klímát akarsz, kezdd el télen vagy tavasszal a projektet, hisz mégis csak hasznosabb, ha már nyárra összeáll a rendszer, ugyanis ősszel vajmi ritkán van szükség a légkondi fagyos leheletére.
A matrica
Esztétikai módosítást csak egyet terveztem 2020-ra, de azt már rég: a modelljelölést feltenni az azt megillető helyre, hátulra. Így lesz teljes a gyári matrica szett, hisz a 924 S felirat eredetileg is matricaként volt felragasztva a jobb hátsó lámpa fölötti részre. Az autó megvásárlása után elsikkadt a téma, mert volt dolog bőven, de bő egy-másfél éve Ákos elhintette, hogy neki egyébként van ehhez otthon matrica legyártatva, csak meg kell keresni. Néha én felejtettem el megemlíteni, néha ő megkeresni, de a klíma üzembe helyezését követően összeálltak a csillagok és a hőn áhított felirat is előkerült. Én közben alaposan tanulmányoztam a google segítségével a pontos eredeti pozíciót, mert rettentően tud idegesíteni, ha valami nem úgy kerül fel, ahogyan az a nagykönyvben meg van írva, mert utána folyamatosan szúrja a hiba az ember szemét. Ákos úgy gondolta, jó kaland lesz nekünk felragasztani, én pedig alkalmasnak tituláltam magunkat a feladatra, így elfogadtam a kihívást. Végre én is hozzájárulok az autó épüléséhez – vagy mégsem.
Amint hazaértem, örömmel újságoltam Borinak, hogy megvan amire vágytam, de sajnos az a helyzet, hogy a 924-et és az S-betűt külön-külön hoztam,tehát van még egy kihívásunk: nem elég megfelelően pozicionálni a felirat egyik részét, de ehhez jól kell majd illeszteni a másikat is. Nagy örömére rábíztam a feladatot, mert a finommotorikám közelít a nullához, én pedig manager típus révén a munka koordinálásában vállaltam kulcsszerepet. Egyfelől stresszeltem egy kicsit (de nem tudatosan), másfelől a tökéletes elhelyezés kimérését segítettem google-ös képekkel, szemmértékkel és post-it-ek felragasztásával, kimaszkolva ezzel a megfelelő távolságot a hátsó lámpáktól. A végeredmény a képeken látható, tökéletes munka, legalábbis én ezt gondolom. Ha van is eltérés a gyárihoz képest, minta nélkül aligha észrevehető, bár abban sem vagyok biztos, hogy ezeket annak idején milliméterre pontosan ugyanarra a helyre ragasztották volna fel.
Váratlan fuvar
Az autó egyébként tavasz óta műszakilag hibátlanul teljesített, egyre nagyobb bizalmat fektettem hát belé a horvát nyaralást illetően, ami végül elmaradt, mint említettem. Talán nem is baj, mert októberben az Astoriánál beütött a krach. Épp a Rákóczi utat terveztem keresztezni, zöldre váltott a lámpa, majd alig hogy 10-20 km/h-ra felgyorsítottam, eszeveszett fémes csörömpölés vette kezdetét a hátsó traktus felől. Először azt hittem, hogy leszakadt a kipufogó… Szerencsére volt annyi lendületem, hogy elguruljak a hotel bejáratáig, ahol van egy kis öböl hagyva a buszoknak és taxiknak. Elfoglaltam királyi helyem a szálló előtt, felcsaptam a vészvillogót, kiszálltam. Az autó hátulján minden tökéletesen ép volt, így tanácstalanul visszaültem a kocsiba, indítottam és finoman elkezdtem felengedni a kuplungot. Ahogy mozdultak a kerekek, jött a szertelen zörgés, mintha egy vödör csavart húznék magam után. Ennyi volt, gyerekek, leállunk, ez így nem kóser. Közben megjelent Bori is, akit eredetileg a szomszéd utcában terveztem felvenni, majd jöttek nővéremék, velük mentünk volna Budára kirándulni. Szuper, együtt a család, itt van velünk szemben egy Meki is, van étel, ital, nagy baj nem lehet.
Miközben végtelen összegekbe kerülő váltófelújítást vizionáltam magam elé, egyeztettem a szerelőmmel, aki a hajtás szétesésére gyanakodott, én pedig esküdöztem neki, hogy nem lóg semmi hátul, teljesen ép az autó. Tanácstalanok voltunk, de egy biztos volt: ebből tréler lesz. Ez volt az első alkalom, amikor nem tudott önerőből továbbmenni a 924, túl vagyunk a tűzkeresztségen.
Gyorsan lelövöm a poént: a szabad szemmel rögtön nem látható jelek ellenére tényleg a hajtás jött szét, a kilazult csavarok kezdtek éktelen kolompolásba. Hogy miért pont most, finom gáznál, alacsony sebességnél, és miért nem 3 évvel ezelőtt, mikor először meghajtottam a kocsit az összerakást és megvételt követően, sosem tudjuk meg. Öröm az ürömben, hogy a javítás kevesebbe került, mint a trélerezés Érdig, szóval ezt relative olcsón megúsztuk, a tűzvillám pedig azóta is repeszt. Azért az mázli, hogy nem jutottunk ki vele külföldre, kilométerarányosan nézve ez a hiba valahol a horvát tengerparton következett volna be, ha nincs határzár.
Mi a terv 2021-re?
Tavasszal esedékes a műszaki vizsga (hihetetlen, hogy már 4. éve lesz nálam), melynek örömére tartunk egy általános karbantartást, olajcserét, miegymást. Emellett titkon remélem, hogy nem viseli meg a családi kasszát túlzottan a januárra tervezett költözés, és marad egy kis zsebpénz, amit a felnik felújítására, de legalább a kormány újrabőrözésére fordíthatok. Ha pedig ezen túlvagyunk, és műszakilag nem jön semmi meglepetés, már csak egy dolgunk van, letudni az 1500-2000 kilométeres horvát túrát június végén. És Geli, ha esetleg olvasod ezt: tudom, hogy még mindig ferde hátul a rendszámtábla, szégyellem is. 2021-ben orvosoljuk, ígérem!
