Az előző bejegyzésben 5 ponton át dicsértem szeretett sportautónkat, most viszont valami izgalmasabb és szórakoztatóbb dolog következik: szeretett párom, Bori fogja megosztani veletek kevésbé elfogult gondolatait és tapasztalatait, mert mindennek vannak hátulütői, hihetetlen módon még egy csinos veteránnak is. Fogadjátok szeretettel:

Számomra már kapcsolatunk elején világossá vált, hogy Zoli szívéhez a Porschékon át vezet az út, így számos kézikönyv, autós kártya és online kérdőív tanulmányozásával igyekeztem magamnak helyet szorítani az autók között. Gondoltam, valamelyik csücsök még szabad, vagy legalább egy másik autómárkát sikerül kitúrnom a cél elérése érdekében. Nem volt könnyű dolgom.

Mivel Zoli olyannyira ragaszkodik a „piros csodához”, hogy nem tudott 5 olyan tulajdonságot felsorakoztatni, amely megnehezíti az együttélést imádott járművével, ezért engem ért a megtiszteltetés, hogy néhány szempontra rávilágíthatok, amit érdemes szerintem megfontolni, mielőtt az ember beruház egy oldtimerre. Azonban, mivel nem szerettem volna, hogy a cikknek negatív kicsengése legyen és hogy a végén még úgy tűnjön, az én szívembe nem lopta be magát a 924-es, összeírtam 5 dolgot, amit én is hasonló módon imádok benne, mint Zoli.

Ezen a ponton szeretném leszögezni, hogy – bár remek tanárom van – a tudásom még mindig hiányos, ezért kizárólag részleges ismeretek birtokában, leginkább saját tapasztalatok alapján tudok csak nyilatkozni.

5 dolog, ami nem könnyíti meg az életünket:

1. A benzinszag

Afölött még könnyen szemet tudnék hunyni, hogy a tankolások után a benzinkutat elhagyva még néhány kilométeren keresztül érezhető benzinszagot hagyunk magunk után. Az azonban egészen más kérdés, hogy mennyire elviselhető, hogyha ez az átható, erős illatkavalkád a tankolástól számítva 1-2 napig intenzíven, utána kicsit enyhébben, de egyértelműen érezhető marad az autó belsejében és annak 20 méteres körzetében is. Ennek azonban előnye és hátránya is van. A hátránya, hogy amennyiben az autó fedett helyen, például mélygarázsban áll, ez a szag a terem teljes területén érezhetővé válik és hosszú ideig nem is igazán távozik onnan. Cserébe viszont, ha Zoli elbizonytalanodna, megvan-e még kedvenc veteránja, elég, ha kinyitja az ajtót a második emeleten, kiszagol a folyosóra és már tudja is, hogy az autó még megvan és boldogan illatozik a több szinttel alattunk elterülő kuckójában.

2. A hátsó ülések

Zoli állítja, hogy autója 4 személyes. Én erről egy kicsit másként vélekedek. Időnként hajlandó vagyok a hátsó pozíciót elfoglalni, kizárólag azért, hogy harmadik vendégünk kényelmesen utazhasson és teljesen magáévá tehesse az autókázás élményét, ami a hátsó ülésen nehezebben megy, legalábbis nekem biztosan. Zoli hiába próbálta ki ezt az elhelyezkedést, amikor az autó álló helyzetben volt, hiszen így kimaradt azokból az élményekből, amit a kisebb-nagyobb bukkanók adnak, amikor az ember feje többször is találkozik a tetővel. Hozzá kell tennem, hogy a benyomásaim elsőre rosszabbak voltak, mostanra kezdem kitapasztalni, hogy milyen közepesen kényelmes testhelyzetekben érdemes a hátsó ülésben utazni.

3. A meglepetések

Ez tulajdonképpen nem is negatívum, hiszen ki szeretne egy olyan kiránduláson részt venni, ahol minden a terv szerint megy és semmi izgalom nem jön közbe? Egyik kedvenc balatoni nyaralásunkon például a motorháztető rögzítéséért felelős rugó adta meg magát a zárban. Nem tudom, kinek van hasonló tapasztalata, ezen alkatrész elromlására semmiképpen nem számítottam. Ilyen és ehhez hasonló kalandokban már bőven volt részünk, azt azonban fontosnak tartom megemlíteni, hogy akármennyire is rizikósnak tűnt a helyzet, még mindig hazahozott minket az autó.

4. A költségek

Az autóval kapcsolatos kiadásokba jobban szeretek nem belegondolni, ezeket inkább Zolira hagyom. Azt azonban tudom, hogy ha elromlik valami, mindig elsődleges szempont a pótlásnál, hogy gyári, és/vagy kiváló minőségű alkatrészek kerüljenek a régi helyére, amelyek természetesen nem a legpénztárcakímélőbb megoldások, mindemellett megértem Zoli döntéseit.

5. Az esetek többségében nem ajánlatos használni

Tulajdonképpen a műszaki tényezők általában lehetővé tennék, hogy a mindennapokban is hasznosítsuk a 924-est. Megfontolandó körülmény azonban az aktuális és várható időjárási tényező is. Amennyiben ugyanis nemrég esett/esik/esni fog bármilyen halmazállapotú csapadék, vagy november-február közötti hónapok valamelyikénél tartunk a naptárban, esetleg fagypont alá süllyedt a hőmérséklet, akkor a Porsche bizony téli álmot alszik, vagy csak elbújik az eső elől, a csúszós utak és a téli időjárás ugyanis nem barátai a teljes koncepciónak.Tehát ősz végétől tavasz elejéig, valamint esős időben egyáltalán nem, nyári kánikulában pedig csak akkor érdemes használatba venni, hogyha már az üzemképes légkondi is a felszereltségek közé tartozik.

A képért köszönet Juhász Mártonnak!

5 dolog, amit viszont imádok az autóban:

1. A bukólámpa

Tanítónőként igen nagy boldogságot okoz nekem, hogyha egy-egy mosolygó gyerekarcot láthatok. Ezért is áll szívemhez közel a bukólámpa, ami a 2-12 éves korosztályt képes időnként teljesen lenyűgözni… meg tulajdonképpen engem is.

2. A Targa tető

Nálam jelentős pozitívumnak számít az a kreatív megoldás, aminek hála egy-két percnyi ügyködés után könnyedén meg tudunk szabadulni a fejünk felett található fémlemeztől. Nagyon hangulatos tud lenni így közlekedni, az esőtől úgysem kell tartanunk, hiszen, ahogy azt már korábban említettem, várható csapadék esetén el sem indulunk gyakorlatilag sehova az időnként szeszélyes masinánkkal. Ami még utasként nagy előny, hogy az éjszakai égbolt is jobban fest, hogyha az ember látja, természetesen ez csak az én kiváltságom, hiszen a sofőrnek nem jut annyi luxus, hogy az úton kívül mást nézegessen.

3. Különleges

Mindig büszkeséggel tölt el, hogy egy ilyen autóban utazhatok. Valószínűleg ez abból adódik, hogy Zoli elfogultsága időnként rám is átragad kis kedvence kapcsán. Mindig könnyen megtaláljuk a parkolóban, de általában nemcsak nekünk tűnik fel már messziről, hiszen a lelkes tulajdonos rendszeresen gondozza, ápolgatja, tisztogatja, aminek következtében remek állapotnak örvend.

4. Az élmény

Mielőtt Zolival megismerkedtem, nem fordítottam sok figyelmet az autókra. Tulajdonképpen nem is igazán foglalkoztatott a gondolat, hogy kedvenc márkát válasszak, vagy hogy megfigyeljem az egyes típusok közti különbségeket. Nagy élmény volt a 924-esben ülni és még most is mindig az. Minden elfogultság nélkül hozzátenném, hogy Zoli remekül vezet és biztonságban érzem magam mellette, akármennyire erős sportautó akad a kezébe, akármilyen dinamikusan is közlekedik egy-egy kanyargós hegyi szakaszon. Az élmény mindig magával ragad még engem is, annak ellenére, hogy én inkább megfontoltabb, visszafogottabb személyiségnek vallom magam.

5. Az, hogy Zoli mennyire imádja

Bármennyire is érzelgősen hangzik, mégiscsak ez számomra a legütősebb érv, hogy miért imádom én a 924-est. Akárhányszor beleülünk, Zoli végig vigyorogja az utat és látom rajta, hogy rettenetesen élvez minden megtett kilométert. Még az unalmas szakaszokon is elfoglalja magát azzal, hogy figyeli a kocsi legkisebb rezdüléseit is, az izgalmas részeknél pedig teljesen beleéli magát a vezetés élményébe. Amikor beleülünk, minden kétségem elszáll afelől, hogy jó ötlet volt-e megvenni. Sosem lehet tudni, mit hoz a jövő, de abban biztos vagyok, hogy a 924-es olyannyira hozzánőtt és ezáltal hozzám is, hogy ha lehetőségünk lesz rá, örökre ez lesz a kedvenc, időnként használható, nagy odafigyelést igénylő, felejthetetlen élményeket nyújtó hobbiautónk, amitől sosem szeretnénk megválni.

Mindenkinek nagyon boldog karácsonyt kívánunk,
Borinak pedig külön köszönöm az őszinte sorokkal megtöltött, rendhagyó tartalmat! És azt is, hogy elvisel a régi, olaj- és benzinszagú vackommal együtt. :-)