A Porsche történelme és modellpalettája hihetetlenül gazdag, kedvenc típust szinte lehetetlen választani, különösen akkor, ha belemélyedünk a sűrűjébe. Minél többet tudsz és ismersz, annál nehezebb… Ennek ellenére vannak általánosan közkedvelt és sztárolt kivitelek, amik a legtöbb rajongó számára a titkos favoritok között szerepelnek. Egy ilyen modellről fog szólni a bemutató, ami egyben új formátum is a blog számára: valóban modellt, egy 1:18-as méretarányú, fémből készült műremeket veszünk górcső alá.

Hogy kontextusba helyezzük a dolgokat, ejtsünk pár szót a gyártóról. Az AUTOart (továbbiakban AA) egy hongkongi központú gyártó, amit 1998-ban alapítottak. Modellautós körökben nyugodtan kijelenthetem, hogy az egyik legnevesebb és legkeresettebb márkáról van szó, amely temérdek típus kicsinyített mását készítette már el, esélyt adva ezzel a rajongók tömegeinek arra, hogy egy-egy kedvelt jármű legalább a nappaliban helyet kaphasson, ha már a garázsban nem fér el 1:1 méretarányban (bár kétségkívül a legstílusosabb, ha az igazi és a kicsinyített más együttesen parkol odahaza).

Bár manapság egyre divatosabbak a műgyantából készült, nem nyitható, ellenben még pontosabb és részletgazdagabb modellek, továbbá az is igaz, hogy bizonyos manufaktúrák döbbenetesen élethű, az eredetivel szinte tökéletesen megegyező, nyitható modelleket is kínálnak végtelen mennyiségű pénzért, az AA mindig is az elérhető, de alapvetően high-end gyártók közé tartozott. Körülbelül 10-12 éve kapcsolódtam be aktívan a minőségi modellgyűjtésbe, akkortájt 100-120 euró között gyönyörű gépekre lehetett szert tenni. Ma már inkább a 150-250 közötti tartomány pörög, ami 360 forint körüli euróval számolva kicsit sem vicces kategória, de ezek a mai trendek, ne menjünk bele jobban, mert erről külön cikket lehetne írni. A lényeg a közepesen magas ár, a minimum korrekt, de többnyire igazán gusztusos részletek, az alapvetően fém (bár mostanság egyre gyakrabban kompozit) kivitel, és a nyitható elemek tömkelege: ajtók, motortér, csomagtartó, alkalomadtán még a spoiler is.

Aki 2014-ben a Porsche Centrum Budapestben járt, az találkozhatott ezzel a fehér példánnyal. Emlékeim szerint akkor 200.000 euró környékén kínálták a gyönyörű állapotban lévő autót - azóta csak növekedett az értéke.

A cikk másik kulcsmotívuma a Porsche 911 (964) Carrera RS, amiből mindössze 2282 darab készült, ha nem számítjuk az RS America és a 3.8 literes motorral szerelt változatokat, tehát nem túl gyakori verzióval van dolgunk. Az alap Carrera 2-höz képest 155 kilóval könnyebb (1220 kg), ráadásul 10 lóerővel erősebb (260 Le), pályaorientált típus a Carrera 2.7 RS szellemi utódja, büszkén viszi tovább az RS filozófiát. Ennek köszönhetően közkedvelt gyűjtői modell, így természetesen nem csak ritka, de drága is: ~150-300.000 euró között lehet válogatni a mobile.de gyér kínálatában állapottól és futott kilométertől függően (bár hozzá kell tennem, a legfrissebb Oldtimer Markt Preise katalógus 110-190.000 euró közé teszi a típust, és a vírus által okozott recesszió egyértelműen lefelé tolja az árakat). Azt hiszem, ez már a tehetős, átlag Porsche vásárló számára sem játék kategória, megfontolandó hát belőle az AA 1:18-as kivitele (nem mellesleg hasonlóan jó befektetés).

Külcsín:

Több, mint 10 éve, hogy a polcokra került a modell (pontos dátumot nem találtam), ez azonban nem jelent semmi rosszat, sőt: talán a gyártó fénykorában dobták piacra a 964 RS-t, amikor még nem szöktek fel az árak, ellenben a gyártási minőség a toppon volt, spórolásnak és költségcsökkentésnek nyomát sem érezni az RS-en.

Magára a sziluettre és a teljes formára 10/10-et adnék, ennél pontosabb, arányosabb 964-est szerintem nem igazán találni a piacon. Az illesztési hézagok változó méretűek, de mindenhol viszonylag aprók maradnak, lötyögés pedig egyik nyitható alkatrészre sem jellemző. Az orr részt kiemelném, ugyanis szerintem ez a legnehezebb pont a kivitelezést tekintve. Olcsóbb, kevésbé igényes modellek gyakran véreznek el a lökhárító és a csomagtérfedél találkozásánál, ugyanis nagyon nem mindegy, mennyire pontosan lövik be a műanyag, fekete „összekötő” részt, ahol az elemek a valóságban is egymáshoz illeszkednek. Buta ábrázatot tud adni a 964-nek, ha itt nem jók az arányok, ahogy az is, ha a nem megfelelő helyre helyezik fel az emblémát. Az AUTOart-nál erre is figyeltek, egyedül a logo vastagságába lehet belekötni (de legalább nem csak egy matricát kapunk). Apró hiba az emblémában a PORSCHE felirat színe, ami eredetileg csak 1994-től volt fekete (az RS ellenben ’92-es), az AA-nál mégis így nyomtatták – ezt rendre elrontják az összes klasszikus típusnál.

Még egy apróság az orron a lámpákkal kapcsolatban: a foncsor igazán gazdag textúrájú, még a Bosch felirat sem hiányzik, ugyanakkor az autó tekintete kissé opálos, az eredeti fényszórók ennél átlátszóbbak, barátságosabb arcot kölcsönözve a típusnak.

A ködlámpák, az index és a hátsó lámpák már nem küzdenek ilyen problémákkal, mintha még az izzók is a helyükön lennének, igényes munkát láthatunk. A modell egyedi részlete a nyitható spoiler, melynek a mechanikáját apró kis csavarok tartják a helyén. Nagyon precíz, finom alkotóelem ez, ennek megfelelően vigyázni kell vele, hisz nem túl masszív. Nyugodtan lehet nyitni-csukni, de érdemes óvatosan bánni vele, az ördög nem alszik, egy nagyobb sérülés pedig döbbenetes mértékben tudja csökkenteni a modellautó árát, ahogy az élvezeti értékét is.

Csinosak a CUP 1-es felnik is, a lyuggatott féktárcsák is jól mutatnak, a féknyergeken pedig ott díszeleg a Porsche felirat. Összességében nagyon csinos, pontos és összeszedett a forma, az említett pontatlanságok ellenére bármikor, bármilyen szögből nézve jól esik megcsodálni a 964-est és elveszni a részleteiben.

Motortér, csomagtartó:

A legjobban feledhető részlet egyértelműen a csomagtartó, ami az igényes, plüss kárpitozásnak köszönhetően első látásra egészen megtévesztő, hisz igényes - csak nem épp valósághű. Fantasztikus, gondolhatná a kezdő modellgyűjtő, de nézzünk csak megy egy 964 RS csomagtér fotót a google-ön, és máris csalódnunk kell. Ez igazából egy Carrera 3.2 csomagtérnek felel meg, gyanítom, hogy abból a modellből vette át az AA az egyszerűsítés jegyében. Ilyenkor derül ki, hogy mégsem annyira hasonlóak ezek a 911-esek, mint ahogy azt az ember elsőre gondolná… Szóval ez a valóságban nem így fest, egy pályaorientált modellben egyébként sem stílusos az ilyen mértékű kárpitozás. Itt sajnos egy valamire való részletet tudok kiemelni, ez a csomagtérfedél végénél lévő szellőzőrács.

A motor ellenben remekül fest, stílusos az arany színű „légcsavar”, ráadásul még a matricák is a helyükön vannak. Lehetett volna még finomkodni, ez tény, de egy felső-középkategóriás modellnél ez alapvetően rendben van, a nyitható spoiler úgyis mindenért kárpótol.

Beltér:

Egy hibát tudok felróni a belsőnek, és ez minden léghűtéses AA 911-esnél így van sajnos: a műszercsoport. Az öt klasszikus körműszer valahogy nem arányos az óracsoport borításához, a valóságban talán kicsit nagyobbak a mutatók, a körműszerek kávája közelebb helyezkedik el a műszerfal tetejéhez. A tipográfia, matricázás ellenben remek, a kormányközépen ott díszeleg az RS felirat, emellett az ülések formázása is valósághű.

Figyeltek az üléskárpit színkombinációjára, természetesen az is egyedi, kizárólag az RS modellekre jellemző részlet. Az ajtók tömör, műanyag borítása is rímel az eredetire, továbbá az ablaktekerő és a kapaszkodó is pontosan ott van, ahol kell. Klasszikus kilincs helyett a modellen is megjelennek az ajtónyitó szíjak (weight reduction bro, weight reduction!), amiknek lehetne pontosabb a mérete, de már a részlet megléte is megmelengeti a hardcore rajongók szívét, ebbe igazán nem szeretnék belekötni. Imádom, ahogy a Carrera RS feliratot is hátul a kárpitban. Rádió és hangszórók természetesen egy ilyen puritán verzióban nem kaptak helyet, így ne is keressük őket. A váltógomb sincs elnagyolva, a lábtér pedig igényesen kárpitozott, ahogy azt az AA modellektől megszokhattuk.

Mennyi az annyi?

Sajnos nagyon rég nem nyomott újabb szériát a 964 RS-ből az AUTOart, ráadásul más 964-es modell sem jött ki tőlük, holott egyfelől gazdag Porsche választékkal rendelkeznek, másfelől remekül sikerült és nagy népszerűségnek örvend ez a termékük. Biztos vagyok benne, hogy egy Turbo vagy Speedster verzió is kapós lett volna, de sajnos nem fektettek több energiát a 3. generációs 911-esbe. Miután sok-sok év óta nem kapható és a bolti készletek is rég kifogytak, csak másodkézből lehet beszerezni a modellt. 4 színben érhető el egyébként: a legszokványosabb talán a képeken látható Guards red, de készült még fehérben, rózsaszínbe hajló Rubystone red árnyalatban és Mint green, azaz mentazöldben is.

Döbbenetes, de ahogy az igazi autóknak, úgy a modelleknek is megvan a saját ár ingadozása. A 964 RS hamar eltűnt a gyűjtemények mélyében, közkedveltségének pedig az sem vetett gátat, hogy már jó ideje nem gyártják. Kuriózum lett, ahogyan az igazi autó is és többszörös árnövekedésen ment keresztül. 8-10 éve körülbelül 30.000 forintért vásároltam, manapság 500 euró környékén mozog az ára. Többnyire az ebay-en érdemes keresni, ott is ritka, nem hogy a hazai piacon… Bár napokban feltűnt egy példány 140.000 forintért, de már nem találom a hirdetést – nem lepődnék meg, ha az ára ellenére (ami nemzetközi szinten még kis túlzással olcsónak is mondható) pillanatok alatt elvitték volna.

Ha most kezdeném a gyűjtést, nem biztos, hogy ennyiért levadásznám, de akinek be van csípődve a típus, annak így is megfontolásra ajánlom, mert fémből, hasonló részletgazdagsággal más nem készített ebben a méretben 964 RS-t. Klassz alternatívák persze vannak, egy zöld színű, GT Spirit 964 Targával én is szemezgetek, de gyanítom, hogy még sokáig az AUTOart féle Carrera RS marad az etalon, már ami az 1:18-as 964-esek kínálatát illeti.