Tizedik alkalommal rajtolt el a Tíz Torony Túra 2019 szeptemberében, az pedig fel sem merült bennünk, hogy a múlt évi biztató kezdésünk után pont a jubileumi futamról maradjunk le. Ezúttal a 15-ös rajtszámot csíptük el (tavaly a 17-est), ami az autó korával vonható párhuzamba. Mint megtudtuk, a szervezők értelemszerűen az idősebb gépeket sorolják az ~50-60 fős mezőny elejére, hisz bár nem a leggyorsabb, hanem a legügyesebb párosokat díjazzák a verseny végén, ezek mégis csak sportautók, amikkel szokás tempósan haladni. Csakhogy a tempós haladás mást jelent egy 356-ossal és mást egy 991 GT3 RS-sel, még a sebességhatárok betartása mellett is. Szóval csupán 14 idősebb autó volt nálunk a mezőnyben, pedig 1988-as a 924 S. A megdöbbentő, hogy még így is volt bő 30 év köztünk és az első számú csapat között, akik egy 356-ossal érkeztek.
___________________
Mi is az a Tíz Torony Túra?
Röviden: a Porsche Club Pannonia hagyományos őszi rendezvénye, amin rendszerint gyönyörű Porschék gyűlnek össze, hogy aztán tulajdonosaik összemérjék ügyességüket hazánk legszebb tájain. A cél 10 torony felismerése az itineren lévő rajzok alapján, a kulturális és autótörténeti kvíz feladatok helyes megfejtése, továbbá az időmérő szakaszok minél pontosabb teljesítése.
___________________
A Bálna előtt (és alatt) sorakozott fel szeptember 7-én a mezőny, hogy aztán 9 óra 01-től kezdve percenként elrajtoljanak a versenyzők. A jubileumi túrán kiemelt helyet kaptak a kulturális és királyi helyszínek, mint például a Gödöllői Királyi Kastély. Természetesen szó sem lehetett autópályázásról, hisz a Porschékkal együtt automatikusan előtérbe került a vezetési élmény is. Ócsa fele kerültünk a városból, majd Maglód és Isaszeg érintésével elértünk Gödöllőre.
Idén már sokkal gördülékenyebben ment az autó itinernek megfelelő koordinálása. Nem hátrány, ha már nem először látsz ilyen papírt, ahogy az sem, ha tudod, hogy működik a kilométer (akarom mondani mérföld) számláló nullázója is, tekintve, hogy az útvonalat tartalmazó szent dokumentum nem csak irányokat, de távolságokat is megad. Így nagy örömünkre lemaradás nélkül, az első 20 autó között érkeztünk meg az első jelentősebb checkpoint helyszínére, ahol külön parkolóban sorakoztunk fel a kastélypark szélén. Itt gyors pillantást vetettünk a kertre és a tárlatra is, ahol személyesen Sissi pecsételte le az itinert.
A váci ebédig már nem tartogatott sok meglepetést a túra. Utána a Duna mellett gurultunk egészen sokáig, először Zebegényben álltunk meg hosszabb időre. Mindenkinek melegen ajánlom a Kós Károly-kilátót, ami amellett, hogy beazonosítandó torony volt, remek kilátópont is a környékre.
Rövid szlovák kitérő után Esztergomba vitt minket a térkép, ahol a Bazilika alatt átvezető alagútban várt minket egy újabb időmérő feladat. Ezután egy gyönyörű 924 Turbo mellett parkoltunk le, az együttállást pedig sikeresen elhalasztottam, ugyanis kiállít mellőlünk a kolléga, mire észbe kaptam, hogy ez bizony fotót kíván… Ezt követően a Vármúzeumba irányított minket az itiner (természetesen gyalog), ahonnan remek kilátás nyílt a Bazilikára, nem mellesleg ismételten egy pecséttel lettünk gazdagabbak.
Visegrád volt a következő nagyobb állomás, ahonnan egy rövid kávészünet után Szentendre felé vettük az irányt, természetesen a klasszikus szerpentines útvonal segítségével, Lepence felől. Talán ez a szakasz okozta a legmaradandóbb autós élményt a túrán. Az első igazán libabőröztető Porsche impulzus akkor ért, mikor vártam a megfelelő alkalmat, hogy megelőzzek egy előttünk tébláboló autóst.
Már majdnem eljött a megfelelő pillanat, amikor értelmet nyert a régi és új autók csúsztatott indítása, ugyanis mielőtt kitettem volna az index-et, egy 981-es Boxster rakétaként húzott el mellettünk, csodálatos 6-hengeres boxer üvöltéssel töltve meg az erdőt. A hegytetőn újabb autó ért be minket, egy 991 Carrera 4S, aki szintén kapva kapott az előzési lehetőségen és beszúrta, mikor én még épp csak visszaváltottam, előkészülve a manőverhez. Ezután jött a sporttársi gesztus, a kanyar végén kint maradt középen, jelezve, hogy szabad a pálya, nem fog szemből senki sem jönni. Több se kellett, ideje volt megdolgoztatni mind a 160 lóerejét az autónknak… Egy percre elhittem, hogy pont úgy nyomjuk, mint a nagyok – valószínűleg negyedgázon közlekedett előttünk a kolléga, de rövid ideig együtt zengte a 924 és a 911 a Porschék dicső himnuszát.
Szentendrén ismét megálltunk templomot vadászni, majd nem volt más hátra, mint elgurulni az Aquaworld Resort-ig, ahol várt minket a díjkiosztóval egybekötött vacsora, ami a tavalyihoz hasonlóan nagyon baráti, oldott hangulatban telt számunkra is, miközben egyértelmű, hogy mi voltunk a legkisebb halak a vízben. De ez mit sem számít, ha az autók iránti szeretet és mindannyiunk kedvenc márkája összeköt, nem igaz? Az elmúlt évek alatt igazán jó kapcsolatot sikerült kialakítanunk a PCP-vel, amiért hálás vagyok jópár klubtagnak, azt pedig elmondhatom, hogy sosem volt okom feszengeni egyszerű fotósként és „újonc” 924 tulajdonosként sem az eseményeken.
Tavaly 1, idén 2 titkos mérőszakasz volt a túra alatt, a másodikat csúnyán be is néztük, pont a befutás pillanata előtt. Ezzel a húzással szert tettünk egy extra adag hibapontra is, így végül a 11. helyen végeztünk, amire mindettől függetlenül nagyon büszkék vagyunk, ráadásul 2018-hoz képest 2 helyet is javítottunk.
Emellett az a megtiszteltetés ért minket, hogy egy szakaszgyőzelmi díjjal is megjutalmaztak minket a szervezők – a számomra legmeglepőbb, dupla mérésből álló szakaszon, amely rendhagyó módon egy autószerelő műhelyen vitt keresztül minket. Itt mindössze 7 század másodpercet rontottunk az előírt időhöz képest. Igaz, akadt nálunk ügyesebb, ám a nyertes duó nem Porschéval teljesítette a feladatot, így különdíjasként a legjobb porschés páros lettünk a Garasanin autójavítós pontnál. Felemelő érzés volt újra átvenni a Porsche alakú kupát, ami idén egy első generációs 911-est ábrázolt.
Minden csepp benzint, percet és forintot megért a 10. TTT, ahol kultúrából, izgalomból és gyönyörű autókból sem szenvedtünk hiányt. Nagy-nagy elismeréssel és köszönettel tartozom a szervezőknek, emellett pedig Borinak is hálás vagyok a sok segítségért, többek között a kiváló navigálásért. Úgy érzem, most kezdünk csak igazán belejönni!
A kezdőképért köszönet illeti Juhász Mártont, az Aquaworld-nél készült 3 fotóért pedig Török Márkót!
